Dedikálás közben
Első kötetem dedikálása a könyvek éjszakáján a Kráter
pereméről
- 2010-06-08 22:15:52
- parakox
- (hozzászólások: 1)
Első kötetem dedikálása a könyvek éjszakáján a Kráter
pereméről
Csak az eső illatát érzem –
Zápor előtt éledőt,
Maga a villanófény lobban,
Sarkon fordítva az elmenőt
És lemond rólad a repülés,
Szédülsz földhöz ragadtan,
Émelyegnek halk szavaid szelíden –
Döbbensz rá röhögve magadban.
Tapintható mind,
Mint egy jól megjegyzett álom.
Eljön minden rögeszméd ideje,
Ujjaid zsibbadnak, de mosolyodban tombol
Kedvességed nyarának maradék ereje.
A járda kövén ülsz,
Előtted apró cseppek.
Nem gondolsz rosszat ha csak néznek,
Vagy ha csak nevetnek.
Elbánt veled erőd telje
És bevert orrod,
Az új nőd régi pasija erősebb, mint hitted:
Hát most le van róla a gondod.
Akad majd ki ad neked kendőt,
És feledteti a feledendőt,
Látod, most is a csodát látod -
Öleld át gyengén szép leányod!
És ha bevernék netán érte is az orrod,
A járda kövére ülj, mikor e verset mondod!
Véget ért hát a Magyarok Vására!
S mi maradt utána, Nézd:
Romok és lomok, átrostált Homok,
- Legény! Számolhatod a pénzt!
Mire költöd? Becsületre?
Hatalmat neked a bűn nem adhat,
Varrd párnába, vagy dugd el jól a földbe,
És nyergeld fel magad a lovadat!
Menj hát haza, tán van még hova!
Maradt még neked egy utolsó Hungarikum:
Anyád vörösre rúzsozott csipája helyett
Egy fél deci jófajta keserű unikum.
Nem kérek neked sem börtönt, sem sortüzet - (ez a te tiszted)
Bár arccal lefelé temetnéd a Magyart,
Vásárolj magadnak máshol a világon, (vagy keress, ha teheted akár e
földön)
Derűs életet, otthont és nyugalmat!
Mert úgy is járhatsz mint Jancsi - (Míg nem eszmélsz, nem
élsz...)
Balga nyelvedet megkötik böszme tetteid,
Feladod bambán - szemeid semmibe merednek
Végül foszló kötélből hurkot csomóznak ujjaid...
(2:35:40 PM) Madchal45 left the room.
(11:56:37 PM) Korts: no
Lengyel-magyar jó barát
Jól megrak egymás farát
1955 j. CIP 0 575 07458 2
a mókusból fejlődtek ki,
zárják be fentről
rühes
O
W
168
és fityfiritty
tartsanak ébren téged hashajtóval!
--je m'apelle fifi--
hanem a piaci kutyák, azt hiszem,
(azt a purgatóriumát)
csalódása rendkívüli, milord
--fifi--
168
Q
Q
Dablin, hörm
Q
Mari
sírkő sófehéren zúzza a feledést apróbra
gyönyörű pázsitban hangyáknak meséli a szél is
jövőkép lankad az országút oldalában (egyedül)
nem erkölcstelen a férfibánat - a halál hegedül
kínkeserves hiányérzet trónol elmém térképén
Apa hiányzol - így évek múlva is
leírhatatlanul fáj
(2008.július. 17, Southampton)
folyékony álom csöpög szájából
aláfekszik erdő hűs sötétjében
a test csak történéseket tapasztal
s régmúlt érzelmeket magasztal
a színház színpadán
(2008.július. 17, Southampton)
Gondolat kép
hervadó cseresznyefa gyökerei ölelik a földet
mint tiszteletlen gyermek megbocsájtáskor apját
gyönyörű avarban
álmodom
rövid tél kell és hattyúboldogító nyár
hogy a hegy barlangjában rejtőzhessen esőtől
a menekülő fehér némaság
perzseli ősmocsárban a hattyút
hűs fenyvesek tökéletessége hiányzik
(2008.július. 31, Southampton)
Fejemet a vonatablaknak
támasztom
A gondolataim
már elhagytak rég
Leszálltak talán
az előző állomáson
De az is lehet
hogy korábban még
Csak hallgatom
lassú szuszogásom
Érzem homlokomon
az üveg hidegét
Hagyom hogy hője
agyamig hatoljon
Talán majd
lehűti bennem mi ég
Agy helyett üres
húscsomó fejemben
Kússzon hát rá
ez a rideg sötét
Hogy az életet
valahogy elviseljem
Mert néha túl
sok már nekem a lét
Gyengéden
simogató hideg vonatablak
Most csak mi
létezünk - te és én
Csak te tudod mi
kell egy elborult agynak
Hideg halálos
csend és remény
egó
Az élet egy nagy örömlány